Ritka az ennyire közismert és közkedvelt alkotás a magyar iroddalomban, mint a Petőfi Sándor Anyám tyúkja vers. A magyar irodalomban a versek általában valami jelentős témáról fogalmaztak meg gondolatokat, emelkedett stílusban. Petőfi ezeket a klasszicizáló megoldásokat engedte el és költői programja szerint, melyet versekben is megfogalmazott, az élet legapróbb történéseiről és lényeiről is írt.
Petőfi Sándor Anyám tyúkja című versének története teljesen élethű, bármely háztartásban előfordulható élethelyzet. Költőnk újításai előtt elképzelhetetlennek tűnt, hogy bárki tyúkról írjon verset. A költő nemcsak részletesen leírta a környezetet, de még a főszereplő kakas jellemrajzát is megtaláljuk a sorokban. A költő utolsó gondolata picit szomorúbb tényt állapít meg, miszerint a versben szereplő kiskakas és Morzsa kutya édesanyjának minden gazdagsága.
Petőfi Sándor Anyám Tyúkja
Ej, mi a kő! tyúkanyó, kend
A szobában lakik itt bent?
Lám, csak jó az isten, jót ád,
Hogy fölvitte a kend dolgát!
Itt szaladgál föl és alá,
Még a ládára is fölszáll,
Eszébe jut, kotkodácsol,
S nem verik ki a szobából.
Dehogy verik, dehogy verik!
Mint a galambot etetik,
Válogat a kendermagban,
A kiskirály sem él jobban.
Ezért aztán, tyúkanyó, hát
Jól megbecsűlje kend magát,
Iparkodjék, ne legyen ám
Tojás szűkében az anyám. –
Morzsa kutyánk, hegyezd füled,
Hadd beszélek mostan veled,
Régi cseléd vagy a háznál,
Mindig emberűl szolgáltál,
Ezután is jó légy, Morzsa,
Kedvet ne kapj a tyúkhusra,
Élj a tyúkkal barátságba’…
Anyám egyetlen jószága.
Vác, 1848. február
Egyéb Petőfi versek:
Petőfi Sándor: Szeptember Végén
Petőfi Sándor: Füstbe ment terv
Petőfi Sándor: Füstbe Ment Terv