Magyarország történelmét sok kiemelkedő politikus és államférfi befolyásolta. A XIX. századból a történetírás több kiemelkedő személyiséggel is foglalkozik. Ilyen gróf Andrássy Gyula élete is, aki az ország fejlődésén és stabilizálásán sokat munkálkodott. A belföldi tevékenysége mellett jelentős külpolitikai eredményeket is elért. Népszerűsége mondhatni példátlan volt, Andrássy Gyula halála az egész ország számára gyászt jelentett.
Gróf Andrássy Gyula – Mit kell tudnod róla?
Ki ne hallott volna Andrássy Gyula gróf személyéről? Budapest legszebb sugárútja viseli nevét, lovasszobra ott díszeleg az Országház déli főbejárata előtt, a Kossuth téren. Emlékét nem csak fővárosunkban, hanem szerte az országban híven őrzik. Több közintézmény is viseli nevét, illetve Tiszadobon, a Tisza árvízi töltése közelében is áll egy monumentális emlékmű érdemei elismeréséül.
A kiegyezés, bel- és külpolitikai eredményei a hazájának előrehaladást és stabilitást biztosítottak. Elnyerte nemzete elismerését, a határokon kívül is nagyra becsülték. Népszerűségét nemcsak érdemei, hanem az életével kapcsolatos rejtélyes történetek is fokozták. Mai napig sok ember érdeklődését felkelti gróf Andrássy Gyula és Sissi életre szóló kapcsolata. A továbbiakban erről is szó lesz.
Gróf Andrássy Gyula élete
Az Andrássy család eredete az Árpádkor idejébe vezethető vissza, az egyik legősibb magyar család. Egy legenda szerint Szent István koronázási ünnepén a család egyik tagja egy csapással kettészelte ellenfele koponyáját. Később a leszármazottak Hunyadi János és Mátyás király seregeiben is vitézül harcoltak.
A régi székely család nemesi címet kapott, Mária Terézia 1799-ben grófi ranggal ajándékozta meg Andrássy Károly császári és királyi kamarást és tábornokot. A társadalmi ranglétrán a család tagjai egyre följebb emelkedtek, az ország történetében évszázadokon keresztül jelentős szerepet vállaltak, hagyományosan ellenzéki szellemiséget képviseltek.
1823. március 3-án gróf Andrássy Károly és gróf Szapáry Etelka házasságából született Kassán gróf Andrássy Gyula. A lakosság a Fő utca 83. szám alatti ház falára emléktáblát helyezett el, így tisztelegtek a város nagy szülötte előtt. Különböző források születési helyének jelölik a felvidéki Oláhpatakot vagy Tőketerebest és Kassát csak az anyakönyvezése helyeként említik meg.
A fiatal Andrássy
Gróf Andrássy Károly és gróf Szapáry Etelka házasságából három gyermek született. Elsőként Emánuel (Manó) látott napvilágot (1821-1891), aki a betléri és a parnói birtokokat kapta meg. A másodszülött Gyula (1823-1890), a tőketerebesi és a tiszadobi telkeket örökölte. A legkisebb, Aladár (1827-1903), édesapjuk korai halála után a homonnai és a letenyei birtokok örököse lett.
Andrássy Gyula gróf gondos, hazafias nevelést kapott. Édesapja művelt arisztokrata volt, különös érdeklődést táplált a magyar kultúra iránt, széleskörű nyelvtudással rendelkezett és a hazája sorsát a szívén viselte. A lángelméjű apjától örökölte fia a nagy gondolatokat és a törekvést, hogy Magyarország és Ausztria a Monarchián belül békésen élhessen és mindkét fél számára megfelelő feltételekkel kiegyezzen.
Édesanyja erélyes, rendkívül temperamentumos asszony volt, férje távollétében az egész gazdaságot ő vezette. Tőle örökölte Gyula a reális gondolkodásmódot és a gyakorlatias megoldások keresését. Fejlődésére gróf Széchenyi István is nagy hatással volt. Tanulmányait a sátoraljaújhelyi gimnáziumban kezdte meg, utána a pesti egyetemen hallgatott jogot.
Fiatal éveiben a reformkor szelleme nagyban befolyásolta őt, a kor szellemét teljes mértékben magáévá tette és ez munkássága során végig kalauzolta, korán részese lett a közéletnek. Az akkori arisztokrata szokásoknak híven, egyetemi évei után külföldre ment tapasztalatokat gyűjteni. Pályafutását a felső-szabolcsi Tisza-szabályozó Társaság elnökeként kezdte meg alig 22 évesen.
Munkássága és szerepe a magyar társadalomban
Az 1847-1848-ban lezajlott országgyűlésre Zemplén vármegye őt küldte képviselőnek. Kossuth politikáját támogatta, Lónyai Gáborral együtt munkálkodtak a szabadelvű és ellenzéki irány terjesztésében. 1848-ban Zemplén megye főispánjaként már a főrendiházban foglalt helyet. A felsőház jegyzői tisztségét töltötte be egészen 1849. október 9-ig.
1848-ban, a horvátok betörése után a vármegyei önkéntes nemzetőrség élén küzdött a pákozdi és schwechati ütközetekben. Őrnaggyá és zászlóaljparancsnokká nevezték ki. Novemberben vizsgálóbizottsági feladatokkal bízta meg a Honvédelmi Bizottmány. 1849 áprilisában visszatért a harcoló alakulatokhoz. A tavaszi hadjárat során Görgei segédtisztjeként harcolt.
Részt vett az isaszegi és a nagysallói csatában. Komárom várának felmentésénél is jelen volt, majd szerepet vállalt Pest-Buda visszafoglalásában is. 1849 nyarán a független Magyarország konstantinápolyi követévé nevezte ki őt a forradalmi kormány. Igyekezett támogatást szerezni a magyar szabadságharcnak, ám ehhez nem volt elég jó diplomáciai érzéke, a nagyhatalmak lehetetlenné tették próbálkozásait.
A szabadságharc után
Eredményt mégis elért, hiszen a világosi fegyverletétel után a törökök nem szolgáltatták ki a magyar emigránsokat az osztrák hatalomnak. 1849 novemberében Párizsba emigrált, hiszen őt magát is halálra ítélték és jelképesen felakasztották. 1857-ig többnyire itt élt, katonai tanulmányokat végzett el, tovább építette diplomáciai kapcsolatait és oszlopos tagja lett a magyar emigrációnak.
Száműzetése alatt az eseményeket már más, tágabb nézőpontból figyelte, a helyzetet Ausztria szemszögéből is elemezte. Végül rádöbbent a reformkor képviselőinek igazságára. A nagy hatalmak között Magyarországnak szüksége van a Monarchiára. Ugyanakkor azt is megállapította, hogy a Monarchia csak Magyarországgal emelkedhet vissza birodalomként a nagyhatalmak közé.
A kiegyezésért folytatott küzdelemben
A kiegyezést előkészítő tárgyalások során vezető szerepben képviselte Magyarországot Deák Ferenc híres húsvéti cikkjének megjelenése után. Különleges képességei voltak és egyedüliként a magyar hazafias eszméket is érvényesíteni tudta a bécsi udvarban. A magyar képviselőház alelnöki helyét foglalta el 1865. december 20. és 1866. április 16. között. Utána 1867. április 16-ig pedig a törvényhozás első elnöke volt.
Visszatérésével amnesztiát nem kért, Zemplén megye főispáni tisztségéről lemondott és fenntartotta a kapcsolatot az emigrációval. A magyar politikai életben 1861-ben vállalt újabb szerepet, Deák Ferenc köréhez csatlakozott. Az 1861.-es és az 1865-1868 között tartott országgyűléseken már részt vett sátoraljaújhelyi képviselőként. Fő társa volt Deák Ferencnek a kiegyezésért folytatott küzdelemben.
A kiegyezés feltételeinek elfogadása után Ferenc József kinevezte az új magyar kormányt. Deák Ferenc javaslatára a miniszterelnök 1867. február 17-től gróf Andrássy Gyula lett, kinek személyét mindegyik politikai oldal elfogadta és így 1871. november 14-ig kormányozták hazánkat. A miniszterelnökségi tisztség mellett megkapta a hadügyminiszteri poziciót is.
Itt olvashatsz Deák Ferencről is.
Ferenc József magyar királlyá koronázása során a nádori szerepet töltötte be. Simon János esztergomi érsekkel együtt helyezték a király fejére a koronát. Ez nagy jelentőségű esemény volt, hiszen a fegyverletétel után halálra ítélt férfi koronázta meg a szabardságharcot leverő osztrák császárt. Ez a tény ékes bizonyítéka volt a korona és nemzet közötti viszony helyreállásának.
Fő feladatának tekintette Magyarország egyenrangúságának és a dualista rendszernek a megszilárdítását, valamint a polgári államrend kiépítését. Szükség volt a rendszerváltásra a kiegyezést követően, az alapvető politikai, gazdasági és jogi alapot megteremteni, melyek hosszú távon biztosították az ország megfelelő működtetését.
Miniszterelnök és külügyminiszter
Miniszterelnöksége alatt közel kétszáz törvényt léptettek életbe, átalakult az igazságszolgáltatás és közigazgatás, fejlődött az oktatás és közlekedés, modernizálták a fővárost. Létrejött a horvát-magyar kiegyezés, a nemzetiségi törvény, az önálló honvédség, az Állami Számvevőszék, a modern polgári államrendszer és kötelezővé tették az elemi oktatást.
Gróf Andrássy Gyula érdeklődéssel figyelte a külpolitikai eseményeket és gyakran véleményt is formált velük kapcsolatban, a birodalmi politikában is érvényesíteni tudta akaratát. 1871 novemberében Ferenc József leváltotta Beust külügyminisztert és helyére a korábban általa jelképesen felakasztatott magyar grófot nevezte ki. A magyar kormány élén gróf Lónyai Menyhért vette át helyét.
Munkássága során megszüntette az ország elszigeteltségét, közeledett a Német Császársághoz és Olaszországhoz is. Bismarck kancellárral baráti kapcsolatot ápolt. E tisztségbeli tevékenységének fő mozzanata az 1878-as berlini kongresszus összehívása volt. A konferencia során Bosznia-Hercegovina megszállásáról is döntöttek, mellyel a Monarchia megvetette lábát a Balkánon is.
Utolsó éveiben
Lemondása előtti napon, 1878. október 7-én utolsó lépéseként még aláírta a francia- és oroszellenes kettős szövetségi szerződést Németországgal. A kiegyezés mellett talán ez a másik legnagyobb elért eredménye munkásságának éveiből. A továbbiakban megmaradt országgyűlési képviselőnek és mindvégig hűen kitartott a dualista politikai rendszer mellett.
Tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának, 1884 és 1890 között a Tiszavölgyi Társulat elnöke volt, katonai eredményeivel is büszkélkedett. Pártolta a magyar kultúrát és művészetet. Elnöke volt a Fővárosi Közmunkák Tanácsának, a főváros modern arculatának egyik megámodója lett. Saját kastélyait is ő maga tervezte.
Andrássy gróf családja
Párizsi tartózkodása, száműzetése idején 1856-ban gróf Andrássy Gyula felesége lett Kendeffy Katinka grófnő, az ősi erdélyi főúri család leszármazottja. Szerelmükből három gyermek született. Nagyobb fia, Tivadar az emigrációban jött a világra, 1857-ben. Hazatérésük után, 1858-ban Ilona Petronellben és 1860-ban az ifjabb Gyula Tőketerebesen látta meg a napvilágot.
Az Andrássy Gyula gyermekek közül Tivadar folytatta a műgyűjtést, édesapja kedvelt foglalkozását. A művészeti darabok gyűjtése mellett festéssel is foglalkozott, a magyar művészettörténet elismert tájképfestője lett. Öccse, Gyula is követte édesapjukat, Magyarországon elsőként ő vásárolt francia impresszionista alkotásokat, barátja volt Rippl-Rónai József festő és Szinyei Merse Pál is.
Testvérei
Andrássy Tivadar politikus, festő és műgyűjtő volt, a tőketerebesi birtokot és a tiszadobi kastélyt is ő örökölte meg. Feleségül vette a szépséges gróf Zichy Eleonórát, kiről később kiderült az érdekesség, ő maga írta a “Krasznahorka büszke vára…” című dal szövegét. Házasságukból négy lánygyermek született: Ilona, Borbála, Katalin és Klára. A grófnő fiatalon özvegy maradt, Andrássy Tivadar 1905-ben elhunyt.
Andrássy Ilona fő tevékenyégi köre a gyermekvédelem volt. Fontosnak tartotta még a nők műveltségi szintjének emelését. Ő alapította a Magyarországi Nőegyesületek Szövetségét 1904-ben. Gróf Batthyány Lajos vette őt feleségül, az első magyar miniszterelnök és vértanú gróf Batthyány Lajos unokája, kivel közösen két gyermekük született: Gyula és Emmanuella. Ilona Polgárdiban hulyt el, 94 évesen, 1952-ben.
Ifjabb Andrássy Gyula jogot tanult és szintén a politikai pályát választotta, a nemzeti liberális eszmét képviselve. Belügyminiszter volt a második Wekerle-kormányban. A Monarchia utolsó közös külügyminisztereként tevékenykedett a háború végén rövid ideig, majd a bécsi ellenfordalomból is kivette részét az Antibolsevista Comité egyik vezetőjeként 1919-ben.
Báttyjának, Tivadarnak korai halála után 1909-ben ifjabb Andrássy Gyula elvette feleségül megözvegyült sógornőjét, gróf Zichy Eleonórát. Bátyjának négy gyermekét felnevelte és gondoskodott róluk. Andrássy Katinka visszaemlékezéseiben Duci bácsiként emlegette őt, ahogy a rokonok családi körben nevezték őt. Budapesten hunyt el 1929-ben.
Gróf Andrássy Gyula és Sissi
A rejtélyes történetek mindig lekötik nemcsak a szakértők figyelmét, hanem az érdeklődő olvasókét is. Ilyen témát érintek most én is. Gróf Andrássy Gyula és Sissi kapcsolatát már sokan elemezgették. Andrássy Katinka emlékirataiban leírta, hogy már gyerekkorukban is hallottak pletykákat nagyapjuk és Erzsébet királyné kapcsolatáról, melyet a család mindvégig tagadott.
A királyné nagy tiszteletnek örvendett a magyar nemzet körében, így az Andrássy családban is. Katinka úgy jellemezte, mint “okos, jó asszony, a magyaroknak valóságos őrangyala, és minden erény megtestesülése”. Sissi és Andrássy többször is találkoztak és beszélgettek, azonban ezt legtöbben baráti, tiszteletteljes kapcsolatnak tartották, néhányan egy beteljesületlen kapcsolatról beszéltek.
Első találkozásra
Gróf Andrássy Gyula és Erzsébet királyné először 1866. január 8-án találkoztak, amikor a magyar országgyűlési küldöttség Bécsbe érkezett. A magyar politikus ekkor már hosszasan elbeszélgetett a királynővel, akivel beszélgetés alapjául szolgálhatott a közös cél, a kiegyezés. Egyes elemzők szerint a köztük kialakult nagy szerelem később mély szeretetté változott.
A közeli kapcsolatuk miatt sokan szerelmi légyottokat is beleláttak a találkozásokba. A pletykák úgy tartották, hogy Mária Valéria édesapja maga Andrássy lehetett. A hercegnő nem lelkesedett azért sem, hogy “a magyar gyermek”-nek nevezték. Egyenesen utálta a magyar grófot és remélte, hogy ő is viszonozza az érzést.
Rudolf herceg szimpátiájának viszont örülhetett Andrássy. Lelkesen figyelhette a magyar politikust, hiszen abban az időszakban gróf Andrássy Gyula szinte ott élt a bécsi udvarban. Két fia, Tivadar és az ifjabb Gyula játszótársai voltak a főhercegnek a közös külügyminiszteri tisztség betöltése alatt.
Életre szóló kapcsolat
A levelezéseikből csak Andrássy levelei maradtak meg, melyeket Ferenczy Idának, a királynő társalkodónőjéhez címzett. A királynő által küldött leveleket valószínűleg ő maga semmisítette meg halála előtt. Később találkoztak Budán is, udvari bálon és a zugligeti Kochmeister villában, ahova a királynő gyerekeivel a poroszok elől menekült.
A két ember mély és szeretetteljes kapcsolata Andrássy haláláig tartott. Amikor a gróf a halálos ágyán feküdt, a királyné egy aranyórával ajándékozta meg. Mária Valéria visszaemlékezéseiben leírta, hogy édesanyja egyetlen és igaz barátját gyászolta: “keresű csapás mama számára, aki igaz és állhatatos barátsággal úgy ragaszkodott hozzá, mint talán senki máshoz.”
Andrássy Gyula betegsége és halála
Gróf Andrássy Gyula betegsége miatt kénytelen volt visszavonulni, 1889. március 5-én volt utolsó közszereplése. Hosszas és kínzó halálos betegségét figyelemmel kísérte az egész nemzet, népszerűsége tükröződött az emberek részvétében. Az Adria partjára vonult vissza kastélyába és ott is halt meg Voloscaban, a Fiuméhoz közeli településen.
1890. február 18-án Andrássy Gyula halála az egész országot gyászba borította. A Magyar Tudományos Akadémia csarnokában ravatalozták fel, Budapesten. A gyászszertartáson maga a császár, Ferenc József és Erzsébet királyné is tiszteletét tette. A hamvait Tőketerebesre szállították, ahol ma is megtalálható a mauzóleumban Kendeffy Katinka és Andrássy Gyula szarkofágja.
Halála után
Emlékezete megmaradt a köztudatban. 1906. december 2-án leplezték le lovasszobrát a király és a közös miniszterek jelenlétében az Országház déli főbejáratánál. Budapesten a Hősök tere és az Erzsébet tér között húzódó gyönyörű sugárutat is róla nevezték el, melyet Andrássy javaslatára kezdtek el megépíteni 1871-ben. A Világörökség részét képező utat 1885-ben keresztelték át Sugárútról Andrássy útra.
A kommunizmus éveiben a dícsőségére emelt lovasszobor egyenesen az olvasztókemencébe került. Ezt csupán a Kossuth tér rekonstrukciója során sikerült újra felállítani autentikus formájában és eredeti helyén. A Parlament előtti téren 2016. szeptember 13-án avatták fel a kiváló diplomata és magyar miniszterelnök emlékét örző szobrot.
Összefoglaló: gróf Andrássy Gyula élete
A dualista Magyarország első miniszterelnöke, a magyar politikusok közül is kiemelkedő személyiséggel és tevékenységgel bíró Andrássy Gyula gróf példásan szolgálta hazáját és nemzetét. Kivívta ellenfelei tiszteletét és képes volt a bécsi udvart is befolyásolni munkássága során. Nagy hatással volt nemcsak a magyar belpolitikára és gazdaságra, hanem a külpolitikában is érvényesíteni tudta az ország érdekeit. Széll Kálmán szavaival élve: “…e kiváló férfiút…a jövendő nemzedékek is eszményképül fogják tekinteni.”
Pin: gróf Andrássy Gyula
